Egyszer elmentünk két cimborával. Az egyik eléggé bamba gyerek volt. Pont aki figyelőnek lett oda állítva. Nagyban festünk, látjuk hogy elmegy egy rendőrautó. Ááá úgyse ide jönnek! Látjuk hogy pár perc múlva bekanyarodik. Villogás! Álljanak meg! Kezeket fel! Bamba gyereket elvitték fogdára, minket köröztek, suliba mentek be miattunk – mert ugye elfutottunk otthagyva a táskánkat benne mindennel. Le ment ez az egész história. Mondja Apám: „b+ legalább ne ezt a gyereket hívnátok el magatok mellé hanem egy olyan embert aki tényleg tud figyelni”. És bedobta heccből: „Tudom hogy úgyis elmentek. Mert hát fiatal vagy és feleslegesen mondom hogy ne menj. Inkább szólj nekem és elmegyek én veletek.” – Csak hát ő ezt nem gondolta, hogy én komolyan gondolom. Lecsengett ez a kis para dolog. Én meg: „Figyelj már apa mit szólnál ha eljönnél? Mondtad a múltkor. Mennénk autóval, te vezetnél, kinéztünk egy csomó helyet.”
És akkor azt mondta Faterom hogy inkább elmegyek én veletek, mint az a bamba gyerek. Mert akkor biztos börtönbe kerültök ha megint elkapnak.
És így voltam apámmal festeni.
Sikerült Sake graffiti művésszel interjút készítenem.
Ez az ő 42-je
Miért ez a neved?
Nagyon egyszerű okból adódik. Hogy régen nem sake hanem sike volt, de rájöttem hogy az i betűt utálom leírni nem szép és nem karakteres betű. És otthon lamentáltam, hogy mi lehetne helyette, és így lett az “a”. Nemesegyszerűséggel tetszenek a betűk amiket leírok. Semmi jelentősége nincs, semmit nem jelent. De összeállt négy betű amit szeretek írni / rajzolni.
Mikor kezdted el?
A falrafestés mindig is tetszett, de nem igazán foglalkoztam vele komolyabban, mert sok időt és energiát emészt fel és pénzt igényelt. Gyerekkoromban édesanyámékkal utaztunk vonattal pestre és a vonatból lehetett látni hogy a házfalak tele vannak festve. Beakadt hogy egyszer tök jó lenne ilyet csinálni, aztán középiskolában ismerkedtem meg pár hasonszőrű sráccal, és velük döntöttük el hogy próbáljuk ki falon is! Szóval ilyen 2005 – 2006 környékén rajzoltam először falra. Akkor volt egy aktívabb időszakunk, azt verettük két három évig. Aztán jött egy 15-16 éves kihagyás. Aztán beakadt nekem hogy felnőttként nagyon tetszett, közben megcsináltam egy grafikus iskolát kicsit máskén állok hozzá. Jobban rálátok a dolgokra. Aztán leültem otthon vázlat rajzolni és azóta megint ez nyomatom.
A grafikus iskolát is emiatt kezdted el?
Lehet hogy tudatalatt közrejátszott ez is, nem gondoltam még erre. De amúgy jó kérdés, valószínűleg igen mert mindig volt a fejemben amit megszerettem volna valósítani. Legyen szó Logoról, névjegykártya, csomagolás cimke, vagy Graffiti. Ez is volt a mozgató rugó de nem ez volt a fő.
Milyen eszközökkel szoktál festeni?
Alapozás részéhez, diszperzites henger , diszperzit, de maga a festés része szóró festék. Spray formában festek csak, ott játszok különböző textúrákkal más egyebet nem használok egyelőre, Később tervbe van vászon.
Mennyi időt töltesz el tervezéssel?
A vázlatolással szerintem többet szoktam foglalkozni mint magával a festéssel, de ha elmegyek rajzolni azért egy hat – nyolc órába simán bele szoktam csúszni.
De a vázlattal van hogy két három hétig kínlódok, mert valahogy nem úgy adja az “a” betűnek a formája ahogy én szeretném és addig préselem ki magamból az egészet amíg a végére nem jön össze egy olyan dolog amire tényleg büszke vagyok.
Van kifejezett színkombináció vagy szín amit szeretsz?
Igen alapvetően!
Zöldek, Lilák kékek amik nagyon tetszenek sárgák is nagyon szépek tudnak lenni, viszont a sárga színnel az a baj hogy kevés pigmentet tartalmaznak, így falra fújva nagyon olcsó hatást tudnak kelteni így azokat nem igazán szoktam erőltetni, inkább a sötétebb színek. Nagyjából minden színt használok, inkább azon szoktam gondolkozni hogy mi mivel passzol
Léteznek legál falak ugye, de illegális falra is festettetek?
Igen festettünk. De már nem festek illegális falakra, mert abból a korból kinőttem, hogy ennyire függjek az adrenalintól és az ezzel járó maceráktól. Voltak jó élmények és rosszak is ezzel kapcsolatban. De beláttam, hogy egyrészt az illegális festéssel mások tulajdonát megrongálni – és az ezzel járó macerákat – elkerülni érdemes. Mostmár csak legál falakra szoktam festeni, és “fél”legál falakra. Pl: hogy a garázssoron a tulajokkal beszélek, hogy mi lenne ha a garázsára firkálhatnék – ami amúgy is össze van firkálva. Általában erre igent szoktak mondani, főleg amikor látják a végét és már volt olyan, hogy mondták hogy mi lenne ha az egészet lefesteném én mert az néz is ki valahogy. Szóval ilyen helyeken kutatok. De szerencsére egyre több legál fal van Budapesten, Miskolcon és Egerben is. De ott viszonylag rövid életűek a rajzok.
Az alkotók is akik igazán festeni szeretnének inkább legál falon keresik a lehetőségüket nem a metrón, vonaton, buszon vagy sima házfalakon. Már nem a hecc kedvéért akarják csinálni hanem maga az alkotás miatt. Ez már az önkifejezésről szól.
Legálfalra bárki festhet, vagy van külön szabályzat erre?
Iratlan szabálya – mint mindennek – ennek is van. Persze bárki festhet de nyílván nem veszik jó néven, ha a kukából kiszedett flakonnal a 10 évesek összefirkálják azt a rajzot, amire rá költöttél 30 – 40 ezret. És időt! Benne van a pakliban hogy egyik nap elkészül vele az ember másnapra már lefestik. De van olyan is hogy 3-4 hónapig nem nyúlnak hozzá mert annyira tetszik mindenkinek.
Mondtad hogy többedmagaddal kezdtétek. Ezekszerint ez lehet csapat projekt is vagy inkább egy “egyszemélyes hadjárat”?
Egyszemélyes hadjárat csapatban. Mármint, hogy megtaláltuk a srácokkal egymást nagyon sok időt töltöttünk együtt nagyon sok hülyeséget is csináltunk. Tök jó volt együtt lógni és hogy ez meg is maradjon, kitaláltunk egy nagyon kreatív dolgot, hogy mindegyikünknek a keresztnevének a kezdőbetűjét összemixeltük, úgy hogy ez egy jó dolog legyen, és ez a 3 betű vagyunk mi. Mentünk és erőltettük a falakon hogy mindenki tudja hogy ezt ez a 3 ember csinálta. Kicsik voltunk még és voltak tőlünk sokkal nevesebb bandák is. Akikkel nem igazán tudtuk felvenni a versenyt.
Voltak pozitív és negatív élményeid is ezzel kapcsolatban. Mesélnél róla?
Pozítív élmények amiket kaptunk sok hülye vicces szituációban, olyan dolgokat vállaltunk be amiket most felnőtt fejjel már nem. Kaptunk sok közegből támogató visszajelzést hogy jó az irány. De természetesen kaptunk negatív pofonokat amikor elkaptak minket és leszidtak. Majd utána otthon is a szülők, majd kiderült az egész iskolában hogy mit csináltál. De hát ezt akkor is tudtuk hogy ez vele jár. Akkorát nem buktunk és egetverő nagy dolgok nem történtek, de azért okozott álmatlan éjszakákat. Mint nekünk is és szüleinknek is. Felnőtt fejjel maga az alkotás az ami örömet okoz nem pedig a tilosban járás. Sőt inkább mostanában azt vettem észre hogy a kreatív tervezés nekem az inkább a kikapcsolódós része. De amikor a falhoz érek akkor átcsap egyfajta munkába, hogy na ezt most meg kell csinálni. Magát a folyamatot nem mindig érzem, el is bizonytalanodom, de amikor a végén megnézem, akkor na ez így tényleg megérte azt az időt amit neki szántam.
Mit üzensz az „utókornak”? Ezen a kreatív úton ha szabad így nevezzem!
Lehet nevezni kreatív útnak, mert nagyon sok régi graffitisből lett illusztrátor, fotós. Szóval nagyon sok kreatív úton el tud vinni ez az egész, szóval én azt mondanám a fiataloknak, hogy ha érzik magukban a késztetést akkor mindenképp próbálják ki. Feltéve ha vállalják ezt az egészet úgy ahogy van mert kitudja hova fogja őket sodorni az élet.
Természetesen legál falra gondoltál?!
Is. Mert aki ki akarja próbálni ezt a részét, az úgyis kipróbálja. Legálfalon is ki lehet próbálni. Nagyon sok fiatal jár le családdal, anyukákkal. Vesznek festéket és akkor rajzoljon a kisgyerek. Nézze meg hogy van e hozzá kedve. Aztán kitudja lehet hogy a végén híres festő lesz belőle. Legyenek kreatívak és tartsák szem előtt a saját fejlődésüket.
Vannak családok akik lejönnek és támogatva hagyják hogy a gyerek fessen?
Persze. Szerintem tök jó. Bár akkor nem amikor kész vagy és látod hogy pont leért “Pistike” és családja és 10 perc után szétbasszák a rajzodat. De amúgy meg én is levinném a gyerekemet. Ha azt mondaná hogy érdekli.
Gondolom van vázlat füzeted ami fullon tele van és vár hogy na még ezt is fel kell vinni falra?!
Túl sokat pörgök egy rajzon és nincs kifejezett szétrajzolt vázlat füzet. Leülök tervezek. 3 nap múlva előveszem ami azelőtt tettszett az utána nem biztos hogy tetszik. Itt lehetne egy kicsit szögletes, ott lehetne egy kicsit kerek. Van amikor csak két betűt rajzolok meg aztán elkezdem rajzolni a többi betűt ami jobban megtetszik és vissza nézem az elsőt vagy elsőket és átalakítom. És ezen variálok nagyon sokat. Hogy vajon hogy fog összeállni az a négy betű. Inkább sok befejezetlen vázlatom van. Így a grafikai tervezés miatt nekem mindig jön hogy mint egy kész logo koncepciót a végén úgy kell átadni hogy az ügyfél leokézza. Nincs ABCD…Zs változat nincs negyven féle alternatíva. Viszont van egy amire azt mondod 40 év múlva hogy felvállalod. Ezekre így nézek. Nem kell 40 féle vázlatot csinálnom, de amit csinálok az tényleg legyen ütős. Inkább a minőségi rajzolásra megyek mintsem a menyiségre.
Itt azért kevesebb lehetőség van az konkrét ügyfélvisszajelzésre mint egy logonál gondolom.
Egerben már sok olyan élményem volt hogy festettünk a garázssoron és jöttek emberek kutyát sétáltatva, sétálgatva sokkal idősebb generáció. Megállnak beszélgetnek (de szép színek) de jó betű. Mi van oda írva hogy néz ki. Munkát is találta ennek köszönhetően. Egy nénike bevásárlásból ment haza meglátta hogy mit csinálok és nagyon tetszett neki a szín az egész hangulat és akkor és megkért hogy otthon van egy üres fala, fessek rá erdős sziluettes kis hangulatos dolgot. Mondtam hogy persze hiszen az is egy rajzolás. Ott is lehet tervezni gondolkozni és a végén festeni egy jó dolgot. Ez is jó visszajelzés volt pont egy olyan embertől akinél biztos hogy nem gondolná az ember. Akitől távol áll mert nem az ő stílusa generációja. De mégis megtudta látni benne a szépséget. Mondjuk egy összefirkált Múzeumon, nem biztos hogy odajöttek volna és megkértek volna hogy csináljam a garázsukon.
Otthon mikor megtudták gondolom volt dorgálás!
Nem örültek neki. De gondolom sejtették, mert a fél szobám össze volt firkálva. Illetve iskolában sokkal több időt töltöttem a füzetem szétfirkálásásval mint a tanulással. Biztos sejtették, meg valószínűleg tudták is mert ha a karácsonyi pénzemet festékekre költöm nem pedig barátnőmnek ajándékra, akkor ez egy kicsit jobban érdekelhet. Nem mondanám hogy megvoltak lepődve, viszont ennek ellenére is tudtam csalódást okozni.
Ez volt Sake története! Ha szeretnétek még további munkáit is látni, akkor az alábbi linken megtaláljátok!
https://www.instagram.com/sake_spray?utm_source=ig_web_button_share_sheet&igsh=ZDNlZDc0MzIxNw==