Minden évben karácsony közeledtével kiadnak több olyan reklámot, ami elérzékenyíti a nézőt arra sarkallva tudat alatt vagy tudatosan, hogy a termékeiket megvegyük. Ami ugyebár a reklámozás célja. Ezzel a maguk módján nincs is baj – szerintem. Sőt… Mióta a fekete özvegy telefonban énekelte a dugóban rekedt palijának hogy hóban ébred majd az ünnep, kb azóta keresem minden évben a meghitt mondanivalóval töltött karácsonyi promóciókat.
Eddig az Edeka Papós története ütött nálam a legnagyobbat.
Adott egy bácsika egyedül a nagy házában karácsony előtt. Próbálja összehozni felnőtt gyerekeiből álló családját, csak egy estére, hogy együtt tudjanak ünnepelni. Természetesen mindenki lemondja. Szomorkodik is rendesen. Ezután jön mindenkinek (gyerek, unoka) a gyászjelentés, hogy sajnos elhunyt a papa. Megszakadt a szíve biztos. Természetesen már van mindenkinek ideje arra, hogy elmenjenek a házhoz ahol élt. Van is a kapu előtt egymásra borulás, sírás-rívás. Bemennek a házba ahol először egy terített asztalt találnak, minden meglepetésükre, majd a papa a – maga öreguras botorkálásával-, kibattyog a konyhából és annyit mond: „Hogyan máshogy tudtalak volna összehozni benneteket?”
És kész… Megvan a a karácsonyi csoda!!!
Utána már együtt vacsoráznak, nosztalgiáznak és a néző a tévé / monitor előtt egy nagycsomagos Zewa zsepit szétfúj. Ennek a reklámnak már 6 éve. Finoman megjegyezném hogy aktuális még most is! Azóta sem tudom pontosan mit akartak reklámozni, de maga a mondanivaló átjött.
Idén már egy kicsit máshogy indultam neki a reklámvilágnak. Biztos voltam benne, hogy valami szívhez szóló történtetet össze fognak hozni pár másodpercben. Természetesen ez nem is történt másképp. Idén a John Lewis Partnership adta át a Karácsonyi csodáját.
Első nekifutásra érdekesen indult számomra. Egy késői harmincas éveiben (vagy kora negyvenes) járó úriember próbálkozik a gördeszkázással. Zakózik egy nagyot ahogy illik. Arcáról könnyen leolvasható, hogy: „én biztos vagyok benne hogy ezt akarom?”. Na mondom tovább nézem, legfeljebb a szekunder szégyenérzetem ívesen félredobva, majd jót nevetek rajta. Tévedtem! Minden erőfeszítésével egyre jobb és jobb lesz. Természetesen földhöz veri magát még egy párszor. A szomszédok is kinevetik. Munka közben is gördeszka van a lába alatt.
Mert akarja, hogy tudja!
Nekem le sem esett a végéig, hogy vajon miért akar egy felnőtt férfi magának ennyi megpróbáltatást. A végéig legalábbis nem. Közben feltehetőleg a felesége telefonál. Mondja hogy már várják!? Majd a végén nyílik az ajtó. Egy hölgy mappával kezében, mellette egy kislány gördeszkával (10-12 éves kb) A kislány láthatóan feszélyezve érzi magát. Apa anya is zavarban van. Ennél a pontnál esett le. Apa azért tanul gördeszkázni, mert be akar vágódni a kislánynál, akit örökbe akarnak fogadni. Gyerek meg is látja a deszkát. Hopp, már van egy közös pont, amivel az életre szóló apa-lánya kapcsolatot elindíthatják. Majd az egész csapat bemegy a házba. Ekkor jelenik meg a kiírás : Több, mint 108.000 gyermek van jelenpillanatban az örökbefogadó rendszerben az Egyesült Királyságban. Na erről szólt a reklám. Gondolom a saját márkával ellátott ruhákat viselték a szereplők. De nem feltűnően.
A legjobbat meg még nem is mondtam. A Reklám alatt végig Scott Bradlee’s Postmodern Jukebox – All the small things -je szól.
Pazar zeneválasztás volt
Részemről tetszett. Bízom benne, hogy másnak is átjött ez a meghitt kis történet.
Jövőre várom az újabbat!
– Geeri
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua.
„Még a garázsban ügyködtünk a fiammal, (Ahol a Yeti dekor született) volt egy idegen motor a ház előtt. Ott volt vendégségben egy úriember valakinél, elkezdte nézni a motorom. Beköszönt, hogy tiéd a motor? Mondom igen enyém a motor. Azt mondja: „Szépek a vésések. Van egy ismerősöm, aki ilyet csinál.” Mondtam neki, biztos ügyes lehet. Kidüllesztett mellkassal mondta: „Nem tudom, hogy ez a név mond e neked valamit, hogy a Yeti? „– A fiam nagyon nevetett – Kinyitottam a garázsajtót és ott figyelt a kis cégtábla. Most már azzal is vagánykodhatsz, hogy voltál a műhelyénél mondtam. Szegény nagyon leégett.„
Találkoztam a Yetivel. Motorokat vés! Kikérdeztem erről.
A kész művel
Mit jelent ez neked?
Megnyugvást. Jó, a sikerélmény a siker része. Amikor megvan, amikor kész van egy munka, rácsodálkozol, hogy te csináltad ezt a melót, ami nem is meló igazán.
Akkor ez neked az Ikigai. Ez azt jelenti elsősorban, hogy egy olyan dolgot csinálsz, amit szeretsz, másrészt motivál is téged, harmadrészben pedig kifizetődik és végül, hogy az embereknek valami jót adsz.
Hogy mit adsz embereknek – őszintén szólva – engem az annyira nem érdekel. Szerintem hazudik, aki ezt mondja. Nekem édesapám mondta, hogy az az ember még nem született meg, aki azért hánykolódik éjszaka álmatlanul, hogy miként tegyen másnak jót. Ez a magam szórakoztatása. Persze nagyon jó érzés, amikor kész van egy motor, egy alkotás, egy baseball ütő, eljön érte a megrendelő és látod az arcán, hogy tetszik neki. Na, az Flash! Nem is a munkát nézem akkor, hanem mindig totál rá vagyok kattanva, hogy nézzem az arckifejezését, amikor meglátja a készterméket. Na, azt érdemes nézni, mert az mindent elárul. Az első reakciót úgysem tudja eltitkolni, az úgy beüt mindig.
Egy kész Alkotás
Tényleg. Az én arcom mit árult el?
Hogy valami ilyesmit képzeltél el a fejedbe. Igen jó helyen vagyok.
Mi ismerjük egymást egy másik munkahelyről.
Aha, egy egészen más helyről.
Furcsa egyébként itt látni téged. Mert ott máshogy viselkedsz.
Ez egy álarc, amit az ember föltesz, hogy igen, mosolyogva végigcsinálod. De nem, nem csinálod, mert nekem is már néha sok, hogy azt mondják, megint menni kell és tudom, hogy újra azokkal a partnerekkel lesz problémám. Viszont amikor haza jövök, fölteszem a kis fülest, beteszek valami jó zenét vagy filmet és alkotok. Ilyenkor azt érzed, hogy tényleg csinálsz valamit, ami értékes. Darab vasakból, alumíniumból, bőrből. A legjobb talán az, amikor már megteheted, hogy magadnak építs motort.
Motor és gazdája
Ha már alkotás… Neked már ebben a szakmában vagy világban, ha úgy tetszik, univerzumban már van neved. Hogyan jött ez a név egyáltalán?
Nevet.
Volt egy fotó, amin ilyesmi pózban battyogtam nagy részegen, és valaki mondta: „Na ott a Yeti”. Így jött a Yeti
Közben bebattyog Szotyi, a kutya aki már családtag
Miért pont motorok?
Hát miért? Talicska? Ebbe az egészbe Norbin keresztül csöppentem bele – NOGGDESIGN BERZEVICZY NORBI – ezerszer elmondtam már, és el is fogom mondani, hogy neki egészen más a meglátása erről. Ő régóta benne van ebben a szakmában. A buktatókon már keresztül hajtott. Neki fő foglalkozása, rááldozta az egész életét erre. Rajta keresztül bekerültem ebbe a világba. Rengeteget tanultam tőle, hogy ezeket vágni kell, csináld, csináld jól, ne adj ki hülyeséget a kezedből.
Yeti Vésés, Obsuszt Roland Tank és Noggdesign oldaltáska alkotja a motort
Akkor ez olyan Orange County Choppers feeling?
Ja, nem. Az egy jól felépített cirkusz. Jól csinálta az öreg, jól összerakta az egészet, de az egy komédia szerintem. Vannak rajtuk kívül igazi nagy nevek motorépítésben, csak az átlagember őket látta a tévében.
Hogy indul egy vésés? Mondjuk, nekem van egy Harley-Davidsonom, vagy egy Chopperem és szeretném, feldíszíteni ezért felhívlak téged.
Most volt egy ilyen munka, hogy megkeresett valaki, elmondta, hogy miket szeretne a motorjára. Csináltam neki egy vázlatot, és elmondtam neki, hogy ez az egész úgy lenne teljes, ha Norbi meg vésne rá bőr cuccokat. Megbeszéltük, lerendeltem a motorjához az alkatrészeket, amiket Obsuszt Roland készített – Fantasztikus tehetség, ahogy a fémmel bánik. Nekem ő készíti a tankokat – Ezután jött a rajzolás. Vannak olyan munkák, hogy sokkal tovább tart a megtervezés, mint a kivitelezés. Így készült az én motorom is, és az USA-ba, ami motor ment, az is így készült, Norbi csinálta a bőrt én véstem a fémet. Persze beszéltünk róla, mert nem mehet a kettőnk gondolata kétfelé.
Volt egy litván ügyfelünk, aki rendelt egy komplett vésést és ő például ezt a maori tetoválás mintákat kérte. Akkor készült egy külön szerszám, mert mással nem tudtuk kivésni. Megőrültem tőle, még éjszaka is hullámokkal és háromszögekkel álmodtam. Nagyon szép lett.
Amerikai kiállításon
Említetted a világbajnokságot. Szóval ti indultok is?
VB-n azért nem. Norbinak nagy álma. Én még úgy érzem, hogy ahhoz nagyon sokat kell fejlődni és oda bődületes sok lóvé kell. Persze ott van a bőr motor, Amerikába rendelte egy motorkereskedő. Norbi telibe bőrözte az egész motort, a vésések le lettek teljesen rezezve. Azt tényleg tátott szájjal nézték.
Noggdesign feeling
Család, barátok mit szólnak hozzá?
A család az elején rám hagyta. Jó van, csináld hülye. Amit igazán a fejembe veszek, azt úgyis megcsinálom. Édesapámnak volt szép mondata, ő nagyon őszinte ember. Azt mondta: Majd, ha megteremtetted a feltételeit, akkor művészkedjél. Amikor jöttek az első kis sikerek, magazin megjelenések és vittem neki az újságot, láttam rajta hogy büszke rám. A fiamnak valamilyen szinten egy kis példamutatás lenne ez, hogy el lehet érni a semmiből dolgokat.
Amikor apa és fia alkot
Ez gondolom egy türelemjáték
Sokan mondják, hogy nem csinálnák, de amikor már látod, hogy előtte vagy, akkor úgyis belevágsz. Volt, hogy napokig szenvedtem egy mintával. Hetekig rajzoltam egy nagy ütőt. Abba nem gondolnak bele az emberek, hogy a legnagyobb gondom ezeknek a tárgyaknak a megfogása. Egy tankot hogy fogsz meg? Annyi kis folyamat van, hogy amikor a véséshez elérsz, már tapsolsz.
Vésés lépésről – lépésre
Nem ez a jó ebben az egészben? Hogy mindig tanul valami újat az ember? Ha még nem is tudja hogyan, de valahol elkezdi?
Itt inkább az volt az érdekes, hogy Norbit felhívtam, neki azért komolyabb tapasztalata van (mindig vissza fogok rá csatolni és nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyit segített és mennyit tanultam tőle). Kérdeztem tőle sokszor, hogy mikor van kész egy munka? Azt mondta: „Ha úgy gondolod, hogy tökéleteset alkottál, akkor ott a vége, mert olyan nincsen.” Mindig képezni kell magad, mindig fejlődnöd kell. Egy nagyon vékony réteg az, aki azt mondja, hogy tudja értékelni a mögöttes tartalmat. Volt olyan, aki bejött és az ütőre mondott már mindent. „Ez nem festés? Ezt így lehet kapni? Ezt így rá ragasztod?” Annyira nem ért hozzá és ezekhez az egyedi dolgokhoz, hogy el sem tudja képzelni, hogy ezt valaki megcsinálja. Soha nem tudod megállapítani azt, hogy ki a célközönség. Van, amikor egy srác a barátnőjével sétál, és nagy bambán elmegy a motor mellett, a lány meg visszahúzza és elkezdi fotózni meg nézni. A pali meg áll ott, mint egy töklámpás mellette. Nem nézik sokan azt, hogy mennyi a háttérmunka, hányszor vágod el a kezed vele, vagy hányszor szakítja föl a sorja a kezedet. Kettő ugyanolyat nem tudsz csinálni. Nem is akarsz meg nem is tudsz. Mindegyik egyedi lesz valamiben. Benne van az izzadság meg a kézimunka
Csodálkozó tekintetek között
Az milyen érzéssel tölt el, ha látod hogy lemásolja valaki a munkád?
Először bosszantott, hogy más is csinálja, de hát most nem elférünk egymás mellett?
Szerinted ez miről szól?
Szerintem ez arról szól, hogy az ember kikapcsolódik, megtalálja a boldogságát, mert mihelyst úgy érzed, hogy teher, akkor az egész elvesztette a lényegét.
Még ezt fogod csinálni azért egy jó darabig?
Lakásfelújítás zajlik, most oda kell összpontosítani. Elhunyt időközben édesapám, ami megviselt, persze szeretném csinálni, vannak újabb ötleteim, de most pár apróságon kívül nem vállalok nagyobb munkákat.
Az igazi munkaasztal
Én annyira laikus vagyok, hogy például nem gondoltam volna arra, hogy a tank kong és fel kell tölteni.
Apró dolgok és erre senki az égvilágon nem gondol, hogy ezzel mennyit szenvedsz, mindenki azt látja, hogy te már vésel. Rengeteg dolog van benne, amit neked meg kell csinálni, ki kell találni.
A világbajnokság szóba került. Itthon, Magyarországon van ilyen verseny?
Nem. Versenyek vannak itthon. Kiállítóként és nevezőként is voltunk már motorokkal. Én úgy gondolom egy világbajnokság teljesen más lépték. Persze nem úgy van, hogy te majd csak kimész egy vb-re, hogy Pöttöm Palkó vagyok és viszem a Rigámat. Magyarországon járni kell különböző versenyeket és azzal jogod van, hogy elmenjél egy nemzetközire. Van sok sikeres építő aki a VB-n és EB-n is sikereket értek el. Nagyon ügyes építők vannak, és nem mindegy, hogy mennyiből állsz neki ezeknek. Őrült pénz. Én nem is tartom magamat odavalónak abszolút és most igazán nem célom világbajnokságon ott lenni. Oda sokat kell tanulni, sokat kell fejlődni agyilag / anyagilag is. Mindenhogy. Ez annyira távol van, mintha mondanád, hogy menjek és festegessek, mint Michelangelo.
Kell hozzá rajztudás is gondolom.
Az sem hátrány, de ma már nagyon sok segítsége van az embernek. Programok és internet. De kell hozzá. Abba is borzasztóan sokat kell tanulni. Én azt gondolom, hogy a szépérzék a legfontosabb
Madárlátta tank 😀
Mi a te irányvonalad/ stílusod?
Nincs. A steampunk tetszik. De mindennek utána kell olvasni, hogy ne kövess el szarvashibát. Mikor jött a litván megrendelés a Maori mintákkal, egész nap azt böngésztem, hogy 8 kis hullám után jön egy kis kocka, az mit jelent. Hogy hülyeséget ne csináljunk már belőle.
Egy kis Steampunk
Hogy találtak meg a Litvánok?
Pontosan már nem emlékszem, valakin keresztül. Rám írtak, és motorral eljöttek Litvániából. Annyi kérésük volt, hogy foglaljunk nekik szállást. Eljöttek a műhelybe hoztak egy pendrive-ot, rádugta a laptopomra. Ezeket szeretnék. Behozták az alkatrészt és azt mondták, hogy mielőtt bármit is beszélünk, szeretnék látni, hogy vések. Elkezdtem vésni, ötödik perc után mondták, hogy köszönik szépen. Behozták az alkatrészeket, ezeket szeretnék, mit tudok megcsinálni, mit nem. Így zajlott le az egész.
A Maori mintás tank
Hogyan kommunikáltatok?
Én nem beszélek angolul, viszont Norbi igen jól, és ő fordított.
A Tank megmunkálása
Nagyon sokat dolgoztok együtt?
Igazán ő indított el ebben az egész sztoriban engem. A két dolog összekapcsolódik. Egymást ajánljuk. Nagy terve Norbinak az, hogy jó lenne egy csapatot összehozni. Egy komplett motort felépíteni. Nem egyszerű ezt koordinálni, főleg, hogy nekem ez nem a fő állásom. Norbinak ez az élete. Jól is áll neki, jól is csinálja. Erre van fölépítve. Ő megtalálta ebben a boldogságát.
De te is.
Igen. Ez nekem teljesen része lett az életemnek, meg tök jó dolgokat értem el benne. Viszont nekem van egy családom, van egy fiam. És őket nem tarthatom bizonytalan dologban, hogy ez majd jobb lesz. Ezt fel kell építeni, lehet, hogy ment volna, de nem volt hozzá bátorságom. Akkor így fogalmaznám. Én jól érzem magam abban, amit csinálok.
– Geeri
Ha valakit érdekel, keressen rá a Yetire
https://www.facebook.com/yetidekor001
Berzeviczy Norbertra a Noggdesign atyjára
https://www.facebook.com/search/top?q=noggdesign
És végül de nem utolsó sorban, Obsuszt Rolandra is aki már a motoros túráiból két könyvre valót is össze robogott!
